Kell

Életünk során mindig gyűjtünk sebeket, sérüléseket. Ezekből tanulunk meg védekezni. Idővel egyre profibbak leszünk, rutinná válik, elkerülni a veszélyes helyzeteket, lassan már el is felejtjük, tulajdonképpen miért így védekezünk. A saját szabályainknak való megfelelés teremtette látszat biztonsággal is megelégszünk. Az igazi célok a ködbe vesznek, csak a belső utasítások vezérelnek:

– Tökéletesnek kell lennem.

– Kerülnöm kell a konfliktust.

– El kell fogadnom.

– Ki kell bírnom.

– Csendben kell maradnom.

– Dolgoznom kell.

Így válunk a saját fejlődésünk legfőbb akadályává. És ez csak az első fázis.

Ahogy telik az idő, már a szabályainkat kiterjesztjük másokra, már elvárjuk, hogy mások is így működjenek. Ez a második fázis, amikor a saját szabályainkból az „ÉN” nyoma is eltűnik, általános parancsolatokká, hitelvekké válnak:

– Tökéletesnek kell lenni.

– Kerülni kell a konfliktust.

– El kell fogadni.

– Ki kell bírni.

– Csendben kell maradni.

– Dolgozni kell.

Vannak, akik érzik, hogy valami nincs rendben. Ők, ha elég bátrak, elindulnak az önismeret, a személyes fejlődés útján.

A „KELL” veszélyes, mert nincs alanya, nem kapcsolódik hozzá indok, és elkeni, áthárítja a felelősséget. A „KELL” nem cselekvés, hanem a kényszer jele.

Első lépés, hogy képesek legyenek felismerni, és átalakítani a hitrendszerüket. Ahogy egyre tudatossabbá válnak, észre fogják venni a „KELL”-eket a mondataikban. Megértik, hogy ezek a belső parancsolataik a korlátaik.

Amikor elkezdődik a változás a sok „KELL” helyett megjelenik a cselekvés, lesz alanya a mondatoknak:

– OK vagyok.

– Ez az én felelősségem, az a tied.

– Jogom van hozzá.

– Megteszem.

– Kimondom.

– Élek.

Az út hosszú, és van, amikor nehéz, lesznek újabb sebek és sérülések is, de megéri. A fejlődés útját járó, tudatos ember, ezekből épül. Megtanulja felismerni a céljait, fókuszban tartani azokat, hogy megtalálja a hozzájuk vezető utat.

Indulj el az önismeret útján, ismerd fel, mivel akadályozod magad, halljad meg, amikor. Változtass, és csodák lesznek a csalódások helyett.